Csak hogy szépen sorjában haladjunk, a keddi nap eseményeivel kezdenék. Először is egy rettenetesen izgalmas library trainingen, valamint egy elfelejtett computer lab trainingen vettünk részt, amit gyakorlatilag egy térképpel helyettesíteni lehetett volna...

Már hétfőn feliratkoztunk Bálinttal egy bowling party-ra, azonban az előző este annyira megviselte az úriember szervezetét, hogy inkább lemondott erről a fantasztikus élményről, így egyedül mentem. Végül három francia (két fiú és egy lány) erasmusos lett a játszópajtásom, nagyon aranyosak mindhárman. A bowlingozás azonban valamiért most nem ment jól, de legalább nem én lettem az utolsó (az utolsó körben hoztam vissza magam a reménytelenségből). Jól éreztük magunkat, másfél óráig játszottunk, majd indulnunk kellett vissza az egyetemre, mert onnan indult a Tram Party.

A Tram partyról annyit érdemes tudni, hogy egy villamost a rendelkezésünkre bocsájtanak, szól a hangos zene, iszogatunk, eszegetünk (mind hozott anyagból) és bejárjuk egész Krakkót (már amennyire a villamosútvonalak ezt engedik). Hatalmas buli volt, öröm volt nézni a meglepett járókelők arcát, amikor elhaladtunk a villamosmegállók mellett, vagy csak lassabban kellett mennünk valamiért. És ezen az estén bűnbe estem. Az egyik francia srác, Thomas (a képen), akivel együtt bowlingoztam, elérte, hogy ellopjam valaki szemüvegét. Hozzátenném, nem voltam tisztában azzal, hogy lopást követek el, mert azt mondta, a szemüveg az övé, így én azt hittem hősiesen visszaszereztem a csecsebecsét.. Magyarázkodhattam is szerdán a tulajdonosnak, aki nem volt mérges rám, mert becsületesen visszaszolgáltattam neki jogos tulajdonát (szintén a képen).

A Tram Party a belvárosban ért véget, ahonnan a Diva nevű szórakozóhelyre mentünk, ami gyakorlatilag öt percre sincsen a lakásunktól. Ez egy pincehelyiség, ahol több teremben többféle zenét játszanak. Sikeresen elvesztettük egymást odaérkezve azonban a magyarokkal, így a franciákkal haverkodtam ismételten. Robottáncoltunk, baromkodtunk, nagyon jól éreztem magam! Aztán ahogy az lenni szokott, szépen hazasétáltunk (Bálint sikeresen abszolválta az utat mindenféle kitérő nélkül), elszállásoltunk egy hajléktalan franciát és nyugovóra tértünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.