Nahát, üdvözlet mindenkinek innen Krakkóból. Bálinttal sikeresen vettük az akadályokat, azaz a hét és fél órás buszozást egy WiFi nélküli OrangeWays járaton – ezen hozzátenném meglehetősen fel voltunk háborodva - , melyért csak az ingyen meleg italok kárpótoltak minket.

A Krakkóval való első találkozás elég érdekesre sikerült, ugyanis egy aluljáróban, kb. 5 perccel a megérkezésünk után sikerült elhaladnunk egy verekedés mellett (egy pasas guggolt a földön sírva és a többiek rugdosták…). Na, mondom, szuper, így érezze magát biztonságban az ember, ráadásul addig csak a szovjetesen barátságos aluljárós részen jártunk a városban, így nem volt valami jó az első benyomás. Aztán amint kiértünk az aluljáróból, elénk tárult Krakkó igazi énje, a belváros, melynek az északkeleti csücskében van a „kis” lakásunk. Szép régi épületek, egy gigantikus pláza, mely csak öt percre van tőlünk és majdnem ötször nagyobb a mi híres-neves pécsi Árkádunknál és rengeteg kék villamos jellemzi ezt a környéket. A Közgáz villamossal két megálló, gyalog olyan 15-20 perc, tehát attól sem vagyunk messze. Igazi városnézésre még ugyan nem volt alkalmunk, de az IKEA-ba már sikerült eljutnunk, be is szereztem végre egy ágyneműgarnitúrát, így nem kell fagyoskodnom az éjjel. Vörös tanár úr most biztosan nagyon büszke lenne rám.

Amúgy a lakás maga nagyon nagy, van 3 szoba (az ágyamról, meg a szoba feléről itt a kép), előtér, konyha, nappali, fürdő és elvileg egy pince is tartozik hozzá valamerre. A szobám minden lány álma, ugyanis indokolatlan mennyiségű szekrény tartozik hozzá (ebből van az ágyammal szembe egy kb. 9 m²-es tükrös darab is), mert a főbérlő minden nem használt bútorát ebben a lakásban tárolja, a mi szobánk pedig elég nagy pár felesleges szekrény befogadásához. Egy osztrák lány a szobatársam, Conny, aki ma egy kicsit alulfőtt rizzsel, de annál finomabb cukkini szósszal örvendeztetett meg, így az összhatás kifejezetten jó volt, én pedig átadhattam neki a gyorsrizs készítésével kapcsolatos tapasztalataimat.

Van egy nagy nappalink, amit Kasia, az egyik lengyel lány csak úgy jellemzett, hogy „The room, which has the spirit to make you do nothing”. És amúgy igaza van, mert elsüppedve a kényelmes karosszékekben kifejezetten olyan érzése támad az embernek, hogy elüldögélne még ott egy pár órácskát minden további cél nélkül. Emellett nagyon jókat lehet beszélgetni, mert TV és jelenleg internet hiányában még mindenki nagyon szociális. Esténként megbontunk egy jóféle lengyel söröcskét, ami még nekem is ízlik, ami azért nagy szó.

Most indulunk el kicsit felfedezni a környéket, szóval legközelebb már Krakkóról is lesznek képek. Jövő héten Orientation Week and Camp lesz, akkor már tuti lesz net is a lakásban, szóval gyakrabban leszek elérhető. Addig is mindenkit puszilok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.