Hosszas hallgatás után ismét egy új, és ebből kifolyólag hosszabb bejegyzés következzék. Távolmaradásom oka az Integration Campben összeszedett, elsőként egyszerű megfázásnak gondolt, mostanra azonban arcüreggyulladássá fejlődött betegség volt, amiből már 90%-osan sikerült kigyógyulnom. De akkor kezdeném is a beszámolót.

Az Integration Camp február 18-20 között volt Orawka-ban, a Szlovák határ mellett. Elég sokan voltunk, két buszt is megtöltött a sok izgatott, integrálódni vágyó Erasmusos. Sikeresen elfoglaltuk a szobáinkat, kétágyastól tízágyasig minden volt, én valami hihetetlen szerencse folytán egy olyan kétágyas szobát szereztem, ahol egy majdnem franciaágy és egy kisebb ágy volt, ide költöztünk be ketten Anikóval. Sok-sok ismerkedős, gólyatábor első két napján szokásos játékkal kezdtünk, de a kedvencünk mégis az International Night névre hallgató rendezvény volt, ahol minden nemzetnek kis előadás keretében be kellett mutatnia az országát. A mi performanszunk a következő elemekből állt: miközben én a Rubik kockát raktam ki, a Krisztáék kvízkérdéseket tettek fel a többieknek. Amikor végeztem, a szerencsés válaszadókat felkarolva limitált mennyiségben kiosztottunk jóféle házi pálinkát, majd betettünk egy magyar nótát és csárdásra tanítgattuk az összegyűlteket. Kifejezetten nagy sikerünk volt, amit az is bizonyít, hogy második helyen végeztünk a bemutatónkkal a mexikóiak latintánc-bemutatója mögött, jutalmunk pedig a képen látható üveg vodka volt. Ennek köszönhetően életem első vodka-shotját sikerült magamba termelnem, amiről később kiderült, hogy nem is az volt az utolsó…

Másnap túrázni mentünk, ami gyakorlatilag céltalan bolyongást jelentett a jeges mezőkön, de a szerencse itt is az oldalamra állt, ugyanis egy mezőgazdasági szerkezetről megmondtam, hogy mire való és mivel ketten mondtuk egyszerre a helyes megfejtést, így a jutalom üveg orosz pezsgőt Armannal, a görög sráccal aznap este ketten fogyasztottuk el! Nagyon jól éreztük magunkat, tényleg jó volt a tábor arra, hogy kicsit jobban megismerjük egymást, az arcokhoz neveket társítsunk és ennek hatására szaporítsuk Facebook partnereink számát.

A 21-i héten pedig elkezdődött az iskola, szerencsére nekem csak keddtől csütörtökig vannak óráim, egy kivételével kifejezetten vállalható időpontban. Valamiért más egyetemeken 30 ECTS kreditet kell összegyűjteniük az Erasmusosoknak, nálunk ez meg csak 10, így mindenki minket irigyel Bálinttal a komoly heti öt óránk miatt. A következő tárgyaim vannak: Polish for Beginners, Entrepreneurship in the Baltic Sea Region, Strategic Management, Techniques of Creative Thinking és Corporate Finance.

Ráadásul a héten megérkezett a spanyol lakótársam is, Roberto, aki cseppet furcsa alvási szokásokkal rendelkezik és kb. semennyire nem beszél angolul, így semmit nem lehet vele sem megbeszélni, sem közölni, így nem tartozik a kedvenceim közé.

Volt a héten Hospital Party is a Rdza nevű klubban, ahol is az ESN-esek orvosnak, pár Erasmusos pedig betegnek öltözve jelentek meg. Én sajnos felszerelés hiányában nem tudtam alkalomhoz illően megjelenni, de a bulit fémjelzi, hogy másnap 14:00-kor értem haza, volt nálam egy zöld műtősruha, egy igazi sztetoszkóp és egy nővérkesisak is!

Térjünk is rá a hét fénypontjára, a szombati Cookie Party-ra, ami kis albérletünk lakásavatójaként funkcionált. Kasia, az egyik lengyel lány korábban egy amerikai tulajdonban levő cookie shop-ban dolgozott, így nagyon vágja a recepteket, egész délután a konyhában sertepertélt, aminek az eredményeként brownie, blondie, banana cupcake és cookie került az asztalra, de valami temérdek mennyiségben. Voltunk vagy 30-35-en a buliban, nagyon jól elvoltunk, de sajnos egy szomszédot elfelejtettünk megkínálni sütivel, így ő könyörögve jött át, hogy menjünk el már bulizni máshova, mert nagyon szeretne végre aludni. És ekkor következett az, amit továbbra sem értünk: harminc ember egyszerre hagyta el a lakást, azonban fél perc leforgása alatt, mindössze tízen maradtunk, és senki nem tudja, hova lettek a többiek. Azért nem keseredtünk el, elmentünk a Łódź Kaliska bárba, ahol gyakorlatilag a Kicsiben kapható almáspite forró formájával találkoztam, és teljesen odavoltam érte.

A következő két hét betegeskedésem hete volt, így gyakorlatilag teljesen kiestem a pikszisből, bár hozzátenném azért egy Think Pink partira betettem a lábam. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el, ha azt mondom, hogy nincs rózsaszín ruhám, valahogy én és a pink kicsi távol állunk egymástól. Node azért nem lehet TP partira úgy elmenni, hogy nincs rajtam rózsaszín, így bevállaltam egy jóféle szupermarketes hajpánt megvételét és azzal hódítottam az este. Nem lett volna rossz a buli, de kicsit korán értünk oda, így kifárasztott a sok idegen arc, mire pedig a többiek odaértek, már nekünk ment el a kedvünk a dologtól, így ez volt az első buli Krakkóban, ami nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet.

Március első hete sajnos tartogatott kevésbé élvezetesebb elfoglaltságokat is, mint a bulizás, ugyanis beadandót kellett írnom, fordítást és hírlevelet készíteni, szóval kockultam a gép előtt elég sokat.

A mostani héten – ahogy Mamámnak mondtam a telefonban – még mindig táppénzen voltam a bulizásból, ugyanis hétfőn már annyira beteg lettem, hogy el kellett mennem orvoshoz, amit 80 zlotyim bánt.  De végül is megérte, hiszen most már jobban vagyok, és hamarosan újra bevethetem magam a partik rengetegébe. Amúgy a hétvégére megérkezett Márk, Joe és Pinyő vendégségbe, az ő ittlétüknek azonban külön bejegyzést szentelek, mert azért történtek itt dolgok. Ígérem, erre a bejegyzésre nem kell sokat várnotok! Ha több képet szeretnétek látni, akkor a Facebookon immár majdnem 300 kép illusztrálja Erasmusos létemet, csemegézzetek bátran!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.