Elmondom most, mi vagyok neked, jól figyelj hát rám.

Áldás vagyok, melyért hálát rebegsz minden éjszakán.

De én vagyok a düh is, mely hevít és szétfeszít,

És én vagyok a mosoly, mely örökre elszédít.

Én vagyok a gyűlölet, mitől megreng a világ,

S én lennék a megváltás, mi az égben vár reád.

Én vagyok a könny, a bú és a fájdalom

De én vagyok az is, ki megnyugszik válladon.

Én vagyok az örök, az állandó, a pillér,

A mindig mozgó remegés, a vakító visszfény.

Én vagyok az életed, múltad, jelened, s jövőd,

És én vagyok voltam s leszek, ki mindenkin túlnő.

Ha elzavarsz, én visszajövök, ettől ne félj,

Hisz én vagyok a mindened, a sok kín és a kéj.

Velem érzel, velem fájsz, velem örülsz, s velem hálsz,

S már érted: nélkülem senki vagy, élni csak együtt élhetünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.