Elmondom most, mi vagyok neked, jól figyelj hát rám.

Áldás vagyok, melyért hálát rebegsz minden éjszakán.

De én vagyok a düh is, mely hevít és szétfeszít,

És én vagyok a mosoly, mely örökre elszédít.

 

Én vagyok a gyűlölet, mitől megreng a világ,

S én lennék a megváltás, mi az égben vár reád.

Én vagyok a könny, a bú és a fájdalom

De én vagyok az is, ki megnyugszik válladon.

 

Én vagyok az örök, az állandó, a pillér,

A mindig mozgó remegés, a vakító visszfény.

Én vagyok az életed, múltad, jelened, s jövőd,

És én vagyok voltam s leszek, ki mindenkin túlnő.

 

Ha elzavarsz, én visszajövök, ettől ne félj,

Hisz én vagyok a mindened, a sok kín és a kéj.

Velem érzel, velem fájsz, velem örülsz, s velem hálsz,

S már érted: nélkülem senki vagy, élni csak együtt élhetünk.

Egyszer nem is olyan régen nagyon sokat jelentett nekem ez a vers. Néha csak elmondtam magamban, néha ordítottam és néha könnyes szemekkel suttogtam a levegőbe. És egyszer elmondtam valakinek, akit ezzel örökre "kimondtam magamból". És azóta jobb minden. Nem kell itt nagy szavakra gondolni, egyszerűen csak más lett a világ. Boldogabb és újabb. Legyen ez a vers erő azoknak, akik ugyanolyan helyzetben vannak, mint én voltam anno. Írjátok ki, mondjátok ki magatokból, gyógyuljatok meg! Én Ivettnek köszönöm, hogy megmutatta nekem! :)

Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének

Kiírlak magamból, meggyógyulok.

Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel, mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz...

Hosszas hallgatás után ismét egy új, és ebből kifolyólag hosszabb bejegyzés következzék. Távolmaradásom oka az Integration Campben összeszedett, elsőként egyszerű megfázásnak gondolt, mostanra azonban arcüreggyulladássá fejlődött betegség volt, amiből már 90%-osan sikerült kigyógyulnom. De akkor kezdeném is a beszámolót.

Az Integration Camp február 18-20 között volt Orawka-ban, a Szlovák határ mellett. Elég sokan voltunk, két buszt is megtöltött a sok izgatott, integrálódni vágyó Erasmusos. Sikeresen elfoglaltuk a szobáinkat, kétágyastól tízágyasig minden volt, én valami hihetetlen szerencse folytán egy olyan kétágyas szobát szereztem, ahol egy majdnem franciaágy és egy kisebb ágy volt, ide költöztünk be ketten Anikóval. Sok-sok ismerkedős, gólyatábor első két napján szokásos játékkal kezdtünk, de a kedvencünk mégis az International Night névre hallgató rendezvény volt, ahol minden nemzetnek kis előadás keretében be kellett mutatnia az országát. A mi performanszunk a következő elemekből állt: miközben én a Rubik kockát raktam ki, a Krisztáék kvízkérdéseket tettek fel a többieknek. Amikor végeztem, a szerencsés válaszadókat felkarolva limitált mennyiségben kiosztottunk jóféle házi pálinkát, majd betettünk egy magyar nótát és csárdásra tanítgattuk az összegyűlteket. Kifejezetten nagy sikerünk volt, amit az is bizonyít, hogy második helyen végeztünk a bemutatónkkal a mexikóiak latintánc-bemutatója mögött, jutalmunk pedig a képen látható üveg vodka volt. Ennek köszönhetően életem első vodka-shotját sikerült magamba termelnem, amiről később kiderült, hogy nem is az volt az utolsó…

Másnap túrázni mentünk, ami gyakorlatilag céltalan bolyongást jelentett a jeges mezőkön, de a szerencse itt is az oldalamra állt, ugyanis egy mezőgazdasági szerkezetről megmondtam, hogy mire való és mivel ketten mondtuk egyszerre a helyes megfejtést, így a jutalom üveg orosz pezsgőt Armannal, a görög sráccal aznap este ketten fogyasztottuk el! Nagyon jól éreztük magunkat, tényleg jó volt a tábor arra, hogy kicsit jobban megismerjük egymást, az arcokhoz neveket társítsunk és ennek hatására szaporítsuk Facebook partnereink számát.

A 21-i héten pedig elkezdődött az iskola, szerencsére nekem csak keddtől csütörtökig vannak óráim, egy kivételével kifejezetten vállalható időpontban. Valamiért más egyetemeken 30 ECTS kreditet kell összegyűjteniük az Erasmusosoknak, nálunk ez meg csak 10, így mindenki minket irigyel Bálinttal a komoly heti öt óránk miatt. A következő tárgyaim vannak: Polish for Beginners, Entrepreneurship in the Baltic Sea Region, Strategic Management, Techniques of Creative Thinking és Corporate Finance.

Ráadásul a héten megérkezett a spanyol lakótársam is, Roberto, aki cseppet furcsa alvási szokásokkal rendelkezik és kb. semennyire nem beszél angolul, így semmit nem lehet vele sem megbeszélni, sem közölni, így nem tartozik a kedvenceim közé.

Volt a héten Hospital Party is a Rdza nevű klubban, ahol is az ESN-esek orvosnak, pár Erasmusos pedig betegnek öltözve jelentek meg. Én sajnos felszerelés hiányában nem tudtam alkalomhoz illően megjelenni, de a bulit fémjelzi, hogy másnap 14:00-kor értem haza, volt nálam egy zöld műtősruha, egy igazi sztetoszkóp és egy nővérkesisak is!

Térjünk is rá a hét fénypontjára, a szombati Cookie Party-ra, ami kis albérletünk lakásavatójaként funkcionált. Kasia, az egyik lengyel lány korábban egy amerikai tulajdonban levő cookie shop-ban dolgozott, így nagyon vágja a recepteket, egész délután a konyhában sertepertélt, aminek az eredményeként brownie, blondie, banana cupcake és cookie került az asztalra, de valami temérdek mennyiségben. Voltunk vagy 30-35-en a buliban, nagyon jól elvoltunk, de sajnos egy szomszédot elfelejtettünk megkínálni sütivel, így ő könyörögve jött át, hogy menjünk el már bulizni máshova, mert nagyon szeretne végre aludni. És ekkor következett az, amit továbbra sem értünk: harminc ember egyszerre hagyta el a lakást, azonban fél perc leforgása alatt, mindössze tízen maradtunk, és senki nem tudja, hova lettek a többiek. Azért nem keseredtünk el, elmentünk a Łódź Kaliska bárba, ahol gyakorlatilag a Kicsiben kapható almáspite forró formájával találkoztam, és teljesen odavoltam érte.

A következő két hét betegeskedésem hete volt, így gyakorlatilag teljesen kiestem a pikszisből, bár hozzátenném azért egy Think Pink partira betettem a lábam. Nem hiszem, hogy nagy titkot árulok el, ha azt mondom, hogy nincs rózsaszín ruhám, valahogy én és a pink kicsi távol állunk egymástól. Node azért nem lehet TP partira úgy elmenni, hogy nincs rajtam rózsaszín, így bevállaltam egy jóféle szupermarketes hajpánt megvételét és azzal hódítottam az este. Nem lett volna rossz a buli, de kicsit korán értünk oda, így kifárasztott a sok idegen arc, mire pedig a többiek odaértek, már nekünk ment el a kedvünk a dologtól, így ez volt az első buli Krakkóban, ami nem kifejezetten nyerte el a tetszésemet.

Március első hete sajnos tartogatott kevésbé élvezetesebb elfoglaltságokat is, mint a bulizás, ugyanis beadandót kellett írnom, fordítást és hírlevelet készíteni, szóval kockultam a gép előtt elég sokat.

A mostani héten – ahogy Mamámnak mondtam a telefonban – még mindig táppénzen voltam a bulizásból, ugyanis hétfőn már annyira beteg lettem, hogy el kellett mennem orvoshoz, amit 80 zlotyim bánt.  De végül is megérte, hiszen most már jobban vagyok, és hamarosan újra bevethetem magam a partik rengetegébe. Amúgy a hétvégére megérkezett Márk, Joe és Pinyő vendégségbe, az ő ittlétüknek azonban külön bejegyzést szentelek, mert azért történtek itt dolgok. Ígérem, erre a bejegyzésre nem kell sokat várnotok! Ha több képet szeretnétek látni, akkor a Facebookon immár majdnem 300 kép illusztrálja Erasmusos létemet, csemegézzetek bátran!

Kicsit megkésve ugyan, de következzék a múlt hét végének beszámolója. Először is az EURODINNER elnevezésű kis eseményről ejtenék szót. Az egész estének az volt a lényege, hogy mindenki hozott egy kis hazait: italt és ételt. Mi összefogtunk négyen magyarok és pörkölt nokedlivel, valamint pálinka képviselte hazánkat az este. Meg kell mondanom, hogy hatalmas sikereket értünk el, ugyanis voltak, akik vagy háromszor jöttek repetázni, és még most is vannak, akik jópár nap elteltével felemlegetik a finom magyar "chicken with noodles"-t. :) A pálinkával pedig gyilkoltunk: látni kellett volna az arcokat, ahogy beleszagoltak a jóféle házipálinkába, valamint amikor először legurítottak egy keveset. Felejthetetlen volt. Aztán pedig a szokásos lengyel partyval ért véget az este, ami borzalmas dj teljesítményt jelent sajnos. Lenne még mit tanulniuk...

Csütörtökön este pedig - miután végre nem volt semmi dolgunk napközben - kipihenten mentünk a Frantic nevű szórakozóhelyre. Kicsit ki kellett csiccsentenünk magunkat, mert dress code volt, szóval végre felvehettem az új koktélruhámat!:) Connyval és Bálinttal mentünk, az ajtóban kaptunk egy kártyát: "Free Drink", szóval jól kezdődött az este. Alapvetően nem volt több egy átlagos lengyel bulinál, mert a Dj szintén borzalmas volt, az árak pedig kivételesen magasak. De egy dologban különleges volt az este, ugyanis egy olyan állatfajjal találkozhattam, amiről már azt hittem, kihalt. Képzeljétek el David Hasselhoffot anyuci pici fiaként, szemüvegesen, nagy jóllakott pocakkal és "Alekoszos" tartással, egy olyan ingben, amivel én port nem törölnék (sajnos csak hátulról mertem lefényképezni, nehogy azt higgye, akarok valamit tőle)... Rajta nagyon jókat szórakoztunk. De mivel nem volt valami nagy durranás, ezért hazajöttünk egész korán.

Ez volt a hétköznapokon, az Integration Campnek majd külön bejegyzést szentelek, de egyelőre csak most tartok ott, hogy átnéztem a képeket, amik készültek, és azért válogatásra szorulnak erősen, majd mennek fel Picasara!:) Szóval új bejegyzés hamarosan!

Csak hogy szépen sorjában haladjunk, a keddi nap eseményeivel kezdenék. Először is egy rettenetesen izgalmas library trainingen, valamint egy elfelejtett computer lab trainingen vettünk részt, amit gyakorlatilag egy térképpel helyettesíteni lehetett volna...

Már hétfőn feliratkoztunk Bálinttal egy bowling party-ra, azonban az előző este annyira megviselte az úriember szervezetét, hogy inkább lemondott erről a fantasztikus élményről, így egyedül mentem. Végül három francia (két fiú és egy lány) erasmusos lett a játszópajtásom, nagyon aranyosak mindhárman. A bowlingozás azonban valamiért most nem ment jól, de legalább nem én lettem az utolsó (az utolsó körben hoztam vissza magam a reménytelenségből). Jól éreztük magunkat, másfél óráig játszottunk, majd indulnunk kellett vissza az egyetemre, mert onnan indult a Tram Party.

A Tram partyról annyit érdemes tudni, hogy egy villamost a rendelkezésünkre bocsájtanak, szól a hangos zene, iszogatunk, eszegetünk (mind hozott anyagból) és bejárjuk egész Krakkót (már amennyire a villamosútvonalak ezt engedik). Hatalmas buli volt, öröm volt nézni a meglepett járókelők arcát, amikor elhaladtunk a villamosmegállók mellett, vagy csak lassabban kellett mennünk valamiért. És ezen az estén bűnbe estem. Az egyik francia srác, Thomas (a képen), akivel együtt bowlingoztam, elérte, hogy ellopjam valaki szemüvegét. Hozzátenném, nem voltam tisztában azzal, hogy lopást követek el, mert azt mondta, a szemüveg az övé, így én azt hittem hősiesen visszaszereztem a csecsebecsét.. Magyarázkodhattam is szerdán a tulajdonosnak, aki nem volt mérges rám, mert becsületesen visszaszolgáltattam neki jogos tulajdonát (szintén a képen).

A Tram Party a belvárosban ért véget, ahonnan a Diva nevű szórakozóhelyre mentünk, ami gyakorlatilag öt percre sincsen a lakásunktól. Ez egy pincehelyiség, ahol több teremben többféle zenét játszanak. Sikeresen elvesztettük egymást odaérkezve azonban a magyarokkal, így a franciákkal haverkodtam ismételten. Robottáncoltunk, baromkodtunk, nagyon jól éreztem magam! Aztán ahogy az lenni szokott, szépen hazasétáltunk (Bálint sikeresen abszolválta az utat mindenféle kitérő nélkül), elszállásoltunk egy hajléktalan franciát és nyugovóra tértünk.

Nahát, tegnap végre elérkezett, aminek el kellett érkeznie, és eljött az első erasmusos party ideje. A Prozak nevű klubban volt a buli, ami a Main Square-től egy percre, a lakásunktól 15 percre van, így átjött Kriszta is és iszogattunk jó szokásunkhoz híven. Kis késéssel ugyan, de megérkeztünk a helyszínre - ugyanis rá kellett venny Conny-t, a szobatársamat, hogy jöjjön el velünk, amit egy "You have 5 minutes to get ready!" felkiáltással sikeresen el is értem -, ami már tömve volt erasmusosokkal.

Érdekes egy hely ez a Prozak, mert nem lehet bent dohányozni (ha megteszed, kivezetnek, ahogy ez Bálinttal és Connyval megtörtént, mert egy vicces kedvű valaki azt mondta nekik, hogy, nyugodtan rágyújthatnak bent is) csak az ajtó előtt, ahol az est közepe táján már tömegnyomor uralkodott. Szépen összehaverkodtunk olaszokkal (Ricky, Marco, Alex éééééééééés MAURO!! - a képen), akik egész éjjel velünk voltak és kifejezetten szórakoztató társaságnak bizonyultak. Volt ott még finn, moldáv, indiai, olasz, francia (utóbbi kettő a második képen is megtalálható), magyar, lengyel, amcsi és minden más népség, valamint 50% kedvezmény minden italra, kivéve a bort (ezt sajna 2 pohár bor rendelése után tudtam meg, hoztam a formám). Az estét így vörösbor és mojito kombinációjával abszolváltam, valamint hazaérkezésünk után egy kis pirosaranyas kenyér - tej kombóval öblítettem még le a másnap elkerülése végett (hozzátenném, hogy sikerrel jártam, szóval meg van a másnaposság elleni tuti recept)!

Volt egy srác, Filu (a szőke a képen), aki meghívott egy mojitora, állítása szerint mindenféle mögöttes szándéktól mentesen ("Im innocent"). Mondtam neki várjon meg, elugrok a mosdóba, ahol sajnos 10 percet vártam, mert valami mocskosul hosszú volt a sor (megismerkedtem lengyel csajokkal, akik egy magyar kifejezést ismertek, mégpedig a Kicsi Bubit... ezt azóta is próbálom feldolgozni). Mire visszaértem a srác megitta az én mojitomat is, na mondom neki, kösz, tényleg, nagyon kedves vagy... 

Az est fénypontja azonban az volt, hogy Connyval BFF-é váltunk, valamint az, hogy Bálintnak a hazaútja magányosan telt és nem 15 percet, hanem 1 órát vett igénybe, mert nem tudta merre kell hazajönni, ezért útbaigazítást kért a járókelőktől ugyan, de nem hitt nekik! :D

Szóval beindult a dolog, ma Bowling és Tram party lesz, beszámoló holnap várható! Addig is minden jót!:)

Ma reggel megtörtént. Azaz mégsem. Jött a szerelő, hogy na akkor most beszereli a netet. Ez meg is történt szépen, de miért is ne, valamilyen okból kifolyólag nem tudtuk regisztrálni a netet, így ott voltunk ahol a part szakad, így felkerekedtünk hát az egyetem felé.

Komoly öt perc alatt odaértünk, megtaláltuk rögtön a campust is, nagyon szép a főépület, a többi szárny ugyan cseppet szovjetes, de azért nincs okunk panaszra (a képen a közgáz fő épülete van). Szépen meghallgattuk az előadását a koordinátor csajnak meg a kari erasmus network tagjai is mutattak egy videót, aztán szépen feliratkoztunk minden lehetséges bulira és programra, amit csak találtunk. Ma este International party lesz, ahol Erasmus Student Network kártyával - amit okosan előre beszereztünk - 50% kedvezményt kapunk a pia árából. Lesz majd bowling, partyvillamos és mindenki főz nemzeti kaját vacsora is, valamint a hétvégén összerázótábor, szóval ez a hét igen sűrűnek ígérkezik. Kaptunk (vettünk) még egy welcome packet is, van benne minden, cue-s póló, tolltartó, tollak, energiaital, térképek, stb. 

Megismerkedtünk egy magyar leányzóval, Kriszta a neve, a BGF-ről jött. és nagyon aranyos. Elég lazán veszi ugyan a dolgokat, mert még szállása sincsen, szóval nem aggódik sokat a dolgokon. Valószínűleg ma este felugrik hozzánk alapozás céljából az Internatonal Party előtt, mert a gyülekező tőlünk olyan 10 percre lesz a Main Square-en. Elvileg még van két magyar csaj, de ők nem voltak ott az orientáción, szóval még titok fedi kilétüket, remélem hamarosan megismerem őket.

Hazaérve fogtam és kozmikus erőim segítségével sikeresen megszereltem az internetet, szóval már arról írok! El kéne mennem valami általános szerelőnek, aki mindent meg tud javítani csupán kézrátétellel! :D

Egyelőre ennyi, úgy néz ki máris teljesítettem a heti egy bejelentkezést. Ki tudja, még a végén rendszeresen fogok írogatni. :)

Nahát, üdvözlet mindenkinek innen Krakkóból. Bálinttal sikeresen vettük az akadályokat, azaz a hét és fél órás buszozást egy WiFi nélküli OrangeWays járaton – ezen hozzátenném meglehetősen fel voltunk háborodva - , melyért csak az ingyen meleg italok kárpótoltak minket.

A Krakkóval való első találkozás elég érdekesre sikerült, ugyanis egy aluljáróban, kb. 5 perccel a megérkezésünk után sikerült elhaladnunk egy verekedés mellett (egy pasas guggolt a földön sírva és a többiek rugdosták…). Na, mondom, szuper, így érezze magát biztonságban az ember, ráadásul addig csak a szovjetesen barátságos aluljárós részen jártunk a városban, így nem volt valami jó az első benyomás. Aztán amint kiértünk az aluljáróból, elénk tárult Krakkó igazi énje, a belváros, melynek az északkeleti csücskében van a „kis” lakásunk. Szép régi épületek, egy gigantikus pláza, mely csak öt percre van tőlünk és majdnem ötször nagyobb a mi híres-neves pécsi Árkádunknál és rengeteg kék villamos jellemzi ezt a környéket. A Közgáz villamossal két megálló, gyalog olyan 15-20 perc, tehát attól sem vagyunk messze. Igazi városnézésre még ugyan nem volt alkalmunk, de az IKEA-ba már sikerült eljutnunk, be is szereztem végre egy ágyneműgarnitúrát, így nem kell fagyoskodnom az éjjel. Vörös tanár úr most biztosan nagyon büszke lenne rám.

Amúgy a lakás maga nagyon nagy, van 3 szoba (az ágyamról, meg a szoba feléről itt a kép), előtér, konyha, nappali, fürdő és elvileg egy pince is tartozik hozzá valamerre. A szobám minden lány álma, ugyanis indokolatlan mennyiségű szekrény tartozik hozzá (ebből van az ágyammal szembe egy kb. 9 m²-es tükrös darab is), mert a főbérlő minden nem használt bútorát ebben a lakásban tárolja, a mi szobánk pedig elég nagy pár felesleges szekrény befogadásához. Egy osztrák lány a szobatársam, Conny, aki ma egy kicsit alulfőtt rizzsel, de annál finomabb cukkini szósszal örvendeztetett meg, így az összhatás kifejezetten jó volt, én pedig átadhattam neki a gyorsrizs készítésével kapcsolatos tapasztalataimat.

Van egy nagy nappalink, amit Kasia, az egyik lengyel lány csak úgy jellemzett, hogy „The room, which has the spirit to make you do nothing”. És amúgy igaza van, mert elsüppedve a kényelmes karosszékekben kifejezetten olyan érzése támad az embernek, hogy elüldögélne még ott egy pár órácskát minden további cél nélkül. Emellett nagyon jókat lehet beszélgetni, mert TV és jelenleg internet hiányában még mindenki nagyon szociális. Esténként megbontunk egy jóféle lengyel söröcskét, ami még nekem is ízlik, ami azért nagy szó.

Most indulunk el kicsit felfedezni a környéket, szóval legközelebb már Krakkóról is lesznek képek. Jövő héten Orientation Week and Camp lesz, akkor már tuti lesz net is a lakásban, szóval gyakrabban leszek elérhető. Addig is mindenkit puszilok!

Egy mondás szerint onnan tudhatod, h fontos dolog történt az életedben, h utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, visszarepülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.

Édes kicsi méh és maci
Ím egy vers, írta mami
Van egy apád, neve Papi
Kicsit lüke, mégis ari.

Bundád csíkos, tőle vetted
Ki követi a téli trendet
Maciagya néha retteg
Mert nem eszik elég kekszet.

Bezzeg néked kicsi manó
Csokikúra mindenre jó
Ott vagy minden gondban, bajban
Fürösztesz is tejben vajban.

Szeretlek én téged nagyon,
ez egy tény, hát nem tagadom
Kedvenc gyermek, kicsi leány,
Öröm, hogy én lehetek anyád!